Katia Krafft Élet (és halál) vulkán peremén A vulkánok fenségessége ősidők óta minden kultúrát rabul ejt. Nem véletlenül játszottak a vulkánok főszerepet mítoszok és legendák sokaságában, amelyek ijesztő és halálos szépségüknek próbáltak értelmet adni. Katia Krafft sem volt mentes ettől a vonzalomtól, és azzal, hogy közel merészkedett a vulkánokhoz, páratlan tudományos örökséget adott nekünk. Katia Conrad 1942-ben született a franciaországi Elzászban. Tizenéves korában mindent befalt (elolvasott), ami vulkánokkal kapcsolatos volt, és ami csak az útjába került. Tanár és munkás szüleinek nem volt kötődése a geológiához, mégis elvitték egy szicíliai útra, hogy a láthassa az Etnát, a Strombolit és a Vulcanót, és így csillapíthassa vágyakozását ezen óriások iránt. A strasbourgi egyetemen tanult, ahol fizikára és geokémiára szakosodott. Kíváncsi és módszeres, első tudományos munkája megmutatta, hogy már korán ígéretesnek bizonyul a vulkanológia területén. Ezekben az években ismerkedett meg későbbi férjével és élettársával, Maurice Krafft geológussal, aki hozzá hasonlóan a vulkánokról ábrándozva nőtt fel. Ettől kezdve szakmai és személyes pályájuk eggyé vált. Katia és Maurice annak szentelték az életüket, hogy a világ minden olyan pontjára elutazzanak, ahol a legcsekélyebb jele is mutatkozott egy közelgő kitörésnek. Kamerájukkal a kezükben úttörők voltak a vulkánok filmezésében, fényképezésében, gyakran a lávafolyás közelébe jutva. Tudták, hogy a vulkánok iránti szenvedélyük miatt elfogultan érzékelik a veszélyt. Mintha egy szirén éneke bűvölte volna el őket, habozás nélkül haladtak olyan veszélyek felé, amelyek elől bárki más menekülne. Néha, mondták, képtelenek voltak bármit is filmre venni, csak mozdulatlanul álltak, hipnotizálva a vulkánok forróságától és lávájától. Egykor extravagánsnak tartott munkájuk kitörésről kitörésre kezdett figyelmet és érdeklődést kiváltani a tudományos közösség, a közvélemény és a hatóságok részéről. Bár az általuk vett gáz- és kőzetminták lehetővé tették számukra, hogy releváns kutatásokat végezzenek, a “vulkánördögök” tudományos kommunikációjuk révén váltak még híresebbé. Utolsó éveikben a vulkáni kockázatokról szóló tájékoztató kampányok megtervezésén, valamint riasztó- és mentőeszközök kifejlesztésén dolgoztak. A Nevado del Ruiz kitörés (Kolumbia, 1985) pusztító következményeiről szóló dokumentumfilmjük segített meggyőzni a Fülöp-szigeteki hatóságokat 1991-ben, hogy a közelgő kitörés miatt evakuálják a Pinatubo hegy környékét, és ezzel több ezer ember életét mentették meg. Bár az általuk vett gáz- és kőzetminták lehetővé tették számukra, hogy releváns kutatásokat végezzenek, a “vulkánördögök” tudományos kommunikációjuk révén váltak még híresebbé. Utolsó éveikben a vulkáni kockázatokról szóló tájékoztató kampányok megtervezésén, valamint riasztó- és mentőeszközök kifejlesztésén dolgoztak. A Nevado del Ruiz kitörés (Kolumbia, 1985) pusztító következményeiről szóló dokumentumfilmjük segített meggyőzni a Fülöp-szigeteki hatóságokat 1991-ben, hogy a közelgő kitörés miatt evakuálják a Pinatubo hegy környékét, és ezzel több ezer ember életét mentették meg. “Nem arról van szó, hogy flörtölök a halálommal - abban a pillnatban nem is érdekel, mert az élvezet, az ahogy közeledsz a fenevadhoz, és nem tudod, hogy el akar-e kapni.” 35
RkJQdWJsaXNoZXIy MTcxMDUyNQ==