María Fernanda Campa Uranga, la Chata Geológia és forradalom Vannak országok, ahol a földtan kifejezetten megmutatkozik a felszínen, és Mexikó is ezek közé tartozik. Két nagy óceán és öt tektonikus lemez által közrefogva Mexikó mozgalmas tájai vulkánokkal - például a kolosszális Popocatepetl vulkánnal - tarkítottak, és nagy földrengések jellemzik távoli és közelmúltjának történelmét. Csak ebben a forrongó környezetben bukkanhatott fel egy olyan nő, mint la Chata Campa María Fernanda Campa Uranga 1940. március 22-én született Mexikóvárosban, egy harcos baloldali család kebelében. Apja, Valentín Campa szakszervezeti vezető volt a vasútnál, és élete felét börtönben töltötte. Édesanyja, Consuelo Uranga (la Roja) fáradhatatlanul küzdött a nők jogaiért, ő volt a munkavállalók kitartó védelmezője. Nagyon művelt asszony volt, aki francia és angol nyelvű fordításaiból támogatta a családot, és több újságot is működtetett bujkálva. A könyvek, a harcosság és a női befolyás kovácsolta össze fokozatosan la Chata Campa nyugtalan személyiségét. María Fernanda mindössze 17 évesen belépett a Mexikói Kommunista Pártba, és diákvezetőként aktív harcos tevékenységbe kezdett, amelynek köszönhetően a Sierra Maestrában találkozott magával Che Guevarával. Az 1968-as diáklázadás idején szerencsétlenségére ott volt a tlatelolcói mészárlás helyszínén; ez volt az a népirtás, amely több száz halottat hagyott maga után a Plaza de Las Tres Culturas terén, bemocskolva Mexikó 20. századi történelmét. Ragyogó iskolai tanulmányai után la Chata a Nemzeti Politechnikai Intézetben geológiai mérnöki tanulmányokat folytatott, ő lett az első nő az országban, akinek ez volt a végzettsége. Geológusként forradalmasította a társadalom földtanról alkotott képét is. Részt vett a Mexikói Kőolajipari Intézet megalapításában és a Grupo de Ingenieros Constitución del 17 létrehozásában, amelynek célja az volt, hogy megvédje a lakosság elidegeníthetetlen jogát a földtani kincsek hasznosítására. 1977-ben doktorált a Pemex (Petróleos Mexicanos) vállalatnál, ahol évekig dolgozott a lelőhelyek feltárásán. La Chata ekkor tért át a tanításra, megalapította a Taxcói Egyetemen a Földtudományok Iskoláját, és végül a Mexikóvárosi Autonóm Egyetem professzora lett. Szakmai munkáját mindvégig kitartás és nagylelkűség jellemezte. A 2017-es földrengés idején idős asszonyként vezetett egy kutatócsoportot, hogy feltérképezze a földrengés hatásait Mexikóvárosban 2019 januárjában, 78 éves korában halt meg la Chata Campa. A mexikói képviselőház egyperces néma csenddel adózott emlékének. Harcosként, radikálisként távozott, aki mindvégig ideológiai céllal közelítette meg hivatását. Nagy barátja, Elena Poniatowska írónő egyszer ezt a mondta neki: “forgószelet támasztasz az utadban”. A “geológia és a forradalom” volt a két szenvedélye ennek a kis geológusnak, aki szeretett olvasni és beszélgetni; a trópusokra jellemző nyugalommal sodródni az életben, miközben védve volt a Föld viharaitól. „Csak olvasással, tanulással és kérdések feltevésével hagyhatjuk magunk mögött a tudatlanságot. Ébredésünk viszi előre a kultúrát.” 32
RkJQdWJsaXNoZXIy MTcxMDUyNQ==