Carmina Virgili i Rodón Szilárd út a demokráciához A Föld története során öt tömeges kihaláshoz hirtelen,kialakuló, vagy hosszan tartó éghajlati zavarok vezettek. Carmina Virgili szenvedélyesen foglalkozott ezek közül a legnagyobbal, a perm-triász kihalással, amely a fajok 96%-ának eltűnését okozta, mintegy 250 millió évvel ezelőtt. Amit talán nem gondolt volna az akkori kőzeteket tanulmányozva, az az, hogy ő maga lesz a hajtóereje a közelmúlt történelmében bekövetkezett fontos változásoknak. Carmina 1927-ben született egy gazdag barcelonai család gyermekeként. Szülei gondoskodtak egyetemi oktatásáról, amikor ez még egyáltalán nem volt általános. Tanárnak tanult, majd a barcelonai egyetemen természettudományokból szerzett diplomát és doktori címet (1956), ahol oktatóként dolgozott. Gyógyszerész édesanyjával számtalan napot töltöttek együtt vidéken, ahol először növényeket gyűjtöttek, majd geológiai megfigyeléseket végeztek. Egyik gyűjtő alkalommal egy odavalósi ember meglátta a lányt a bozótban, odament hozzá, és megadta egy varrónő címét, akinél munkát vállalhatna ahelyett, hogy nem hölgyhöz illő dolgokat csinál. Talán ez volt az első alkalom, bár nem az utolsó, hogy Carmina szembesült a férfiak előítéleteivel. 1963-ban ő lett az Oviedói Egyetemen az első, Spanyolországban pedig a harmadik női professzor. Szokatlan és egzotikus jelenlétét nem fogadták jól az egyetemi berkek, amelyek még mindig vonakodtak attól, hogy nőket foglalkoztassanak. Ezek a nehézségek sem korlátozták, és még a kedvezőtlen körülmények között is fejlesztette vezetői képességeit. 1968-ban a madridi Complutense Egyetemen folytatta kutatásait és tanított, mígnem kinevezték a Földtudományi Kar dékánjává, elsőként egy spanyol karon. A triász és a perm rétegtanára specializálódott, amely időszakokban nagy változások zajlottak, hasonlóan a politikai időkhöz, amelyeket ő is átélt. A diktatúra utolsó éveiben Carmina tagja volt a titkos szocialista szervezetnek, és bekapcsolódott az egyetemen zajló változásokba. 1982-ben Felipe González első kormányában egyetemi és kutatási államtitkár volt, és ő dolgozta ki az egyetemi reformtörvényt és a tudományos törvényt. Ezek a törvények voltak a katalizátorai annak, hogy az elavult francoista egyetem demokratikusabb, a kutatás iránt elkötelezett és a társadalom felé nyitott egyetemmé váljon. Édesanyja egészségügyi problémái miatt 1985-ben lemondott államtitkári tisztségéről. Néhány évvel később a párizsi Colegio de España-t irányította, ahol fáradhatatlanul dolgozott a kultúra terjesztésén, 1996-ban pedig szenátorként folytatta politikai tevékenységét. Emberi és tudományos értékei révén legyőzte a nemek közötti előítéleteket, és példát alkotott olyan fontos mérföldkövek elérésével, amelyek korábban a nők számára tiltottak voltak. A geológia iránti szenvedélye, valamint a demokráciáért és a szabadságért folytatott küzdelmének díja a számtalan kitüntetés különböző egyetemektől, valamint Franciaország és Spanyolország kormányaitól. 2014-ben hunyt el, és testének a tudomány számára történő felajánlásával a halálán túl is bizonyította a kutatás iránti elkötelezettségét. „Kis elégedettséggel tölt el, hogy hozzájárulhattam az első cipő megteremtéséhez, amelyben egyetemünk elindult az autonómia felé vezető úton.” 31
RkJQdWJsaXNoZXIy MTcxMDUyNQ==