Marguerite Thomas Williams Akinek volt egy álma Az Anacostia folyó partja volt az a hely, ahol Észak-Amerika számos bennszülött törzse telepedett le. A folyó lassan halad keresztül Washington városán, majd végül beleömlik a Potomac folyóba, és lerakja a nagy mennyiségű hordalékát. Az Anacostia vízgyűjtő medencéjének áramlás dinamikája egy nagyszerű nő, Marguerite Thomas Williams doktori disszertációjának tárgya volt, az első afroamerikai személyé, aki geológiából doktorált. 1942-ben történt, a második világháború közepén, amikor még nem ismerték el az afroamerikai lakosság jogait. Ki gondolta volna, hogy 13 évvel később egy másik fekete nő, Rosa Parks nem volt hajlandó átadni az ülését a buszon egy fehér férfinak, és ezzel fellobbantotta a nagy afroamerikai polgárjogi mozgalom tüzét. Marguerite Thomas Williams 1895 karácsony estéjén született Washington D.C-ben. Henry és Clara Thomas lánya volt a legfiatalabb a hat testvérből álló nagy családban. Beiratkozott a Normal School for Colored Girls-be (Iskola a színesbőrű lányoknak), hogy oktatónak képezze magát, és 1916-ban végezete el a képzést. Kiváló eredményével ösztöndíjat szerzett magának a Howard Egyetemre. De érdeklődése túlmutatott az osztályterme ablakain; gondolatai folyókon, hegyeken, tavakon és erdőkön járt, mert a fiatal Marguerite igazi szenvedélye a természet volt. Egy általános iskolai tanárként dolgozott teljes munkaidőben, miközben a Howard Egyetemen kezdett el tanulni, hogy megszerezze alapszakos diplomáját geológiából, amit 1923-ban kapott meg. Az afroamerikai professzor és biológus Ernest Everett kulcsszerepet játszott karrierjében. Elhatározta, hogy két fekete nőt mentorálni és vezetni fog tudományos karrierjük során: Roger Arlinert (az első afroamerikai nő, aki zoológiából doktorált) és Marguerite Thomast. Dr. Everett felismerte Marguerite tudományhoz való érzékét, kritikai gondolkodási képességeit, tudományos gondolkodását és kvalitását. E tulajdonságok miatt Marguerite állandó állást kapott a Miner Teachers College-ban, ahol a fekete tanárok nagy részét képezték. Évekkel később az iskola a University of District of Columbia (“ Kolumbiai Kerület Egyeteme”) részévé vált, ahol Marguerite egy évtizeden át a Geológiai Tanszék vezetője volt, és olyan fiatal diákokat tanított, akiket a bőrük színe miatt elkülönültek. Az Anacostia folyóról szóló disszertációjában Marguerite arra a következtetésre jutott, hogy az olyan emberi tevékenységek, mint az erdőirtás, az urbanizáció és a mezőgazdaság jelentősen hozzájárultak a folyó változásához, és tükröződtek az Anacostia vízelvezető rendszerében megfigyelt tragikus áradásokban. Nemcsak az emberi tevékenység, mint felszínformáló erő fontosságának látnoka volt, hanem a geológiai folyamatok megértésének új módját is felébresztette. Hatvan évvel az értekezés után, jócskán a 21. században, a tudományos közösség végül arra az álláspontra jutott, hogy egy új geológiai korszakot javasoljon bevezetni: az antropocént, az emberek korát. Míg a nagyszerű hegymászók elérték a világ legmagasabb csúcsait, beleértve a Mount Everestet is, erőfeszítéssel és kitartással egy fekete nő még nehezebben elérhető csúcsot ért el, hogy szétzilálja az előítéleteket, az egyenlőtlenséget és a rasszizmust. „Feketeként és nőként nagy merészség volt a háború utáni időkben geológusnak lenni.” 20
RkJQdWJsaXNoZXIy MTcxMDUyNQ==