Mary Anning Egy kőbe vésett rendkívüli élet A 19. század elején, amikor az ősmaradványok gyűjtése csak hobbi volt, és a paleontológia, mint tudományág még nem is létezett, egy egyedülálló, alsó osztálybeli, képzetlen nő olyan megállapításokat tett, amelyek a tudományos elit vitáinak középpontjába helyezték őt. Azokban az időkben a geológia alapjait a nemrég alapított Londoni Geológiai Társaság (1807) fektette le, egy válogatott társaság, amely soha nem fogadta tagjává a „ paleontológia anyját” és semelyik más nőt sem egészen 1919-ig. Mary Anning 1799-ben született egy angliai tengerparti városban Lyme Regisben, amely 200 millió évvel ezelőtt az Egyenlítő közelében helyezkedett el, és trópusi tenger borította. A sziklák kőzetei, ahol Mary élt, gazdagok Jura kori ősmaradványokban, melyeket Mary édesapja a családi bevételek kiegészítéseként gyűjtött. Apja hirtelen halála után, amikor Mary 11 éves volt, a családnak el kellett adnia az érdekességeket (mint például az ammoniteszeket és belemniteszeket), hogy túléljék. A tíz testvér közül csupán Mary és fiútestvére Joseph élte túl a gyerekkort. A szerencse rájuk mosolygott, amikor Joseph egy krokodilnak tűnő koponyát talált. Egy év folyamatos keresés után Marynek sikerült feltárnia egy furcsa, több mint 5 méter hosszú lény maradványait: az első ichtioszauruszét. A tengeri hüllő felkeltette a londoni tudományos körök figyelmét, és az Anning család hírneve elterjedt. Jövedelmük azonban csekély volt, foglalkozásuk pedig veszélyes. Leomlott sziklafalak tövében kellett sétálniuk, és végül Joseph otthagyta a szakmát. 1820ban Mary egy új tengeri hüllő csontvázát találta meg, egy plezioszauruszét. A maradvány nyaka rendkívül hosszú volt, amely felvetette Georges Cuvier anatómus gyanúját, hogy hamisításról van szó. Miután a vita eldőlt, és Cuvier helyesbített, Mary üzletét elkezdték nemzetközi geológusok és gyűjtők látogatni. Mary saját magát képezte az ősmaradványok terén: lemásolt tudományos cikkeket, illusztrációkat rajzolt, boncolt halakat és tintahalakat. Kortársai azonban csak isteni kegyelemnek minősítették munkásságát, ugyanis egyéves korában csodával határos módon túlélt egy villámcsapást. Mary tudatában volt annak, hogy a „ tudomány úriemberei” kihasználták őt, hogy tekintélyt szerezzenek maguknak, és ez így is maradt egészen 1828-ig, amikor Németországon kívül megtalálta az első pteroszaurusz csontvázat, és William Buckland geológus neki tulajdonította a leletet. Anning fiatalon, rákban halt meg, mindössze 47 éves korában. Leletei bebizonyították, hogy a Földet korábban nagyon különböző fajok lakták, megkérdőjelezve a kreacionista elméleteket, és megalapozva az evolúció elméletét, amelyet Darwin 50 évvel később fogalmazott meg. Habár a hivatalos intézményektől távol dolgozott, a nevét mégis feljegyezte néhány ilyen intézmény. Egy lyme regisi templom például festett ólomüveg ablakot készíttetett a tiszteletére, „ emléket állítva a geológia tudományának népszerűsítésére való képességéről”, valamint a Londoni Geológiai Társaság dicshimnuszt írt számára, amely az első volt, amely egy nőnek szólt, és az egyetlen, amely egy nem Társasági tagnak készült Az alázatos Mary Anningnek sikerült bevonulnia a történelembe. „A világ olyan barátságtalanul használt ki, hogy attól tartok, mindenkivel szemben gyanakvóvá tett.” 15
RkJQdWJsaXNoZXIy MTcxMDUyNQ==